4.

Kellőképp felidegesítettem magam a recepción ülő csajon. Nem bírt adni egy rohadt pótkulcsot. Komolyan megverem. Dühösen trappoltam el a liftig, majd duzzogva vágtam be magunk után a szobánk ajtaját. Fél óra dühöngés után már valamivel nyugodtabban nyitottam ajtót.
- Bruno? Hát te? Honnan tudod, hogy itt vagyok? – csodálkoztam.
- Őőő. Nem tudtam, hogy te vagy itt. Csak megtaláltam a szoba kulcsát, és gondoltam visszahozom. – nyújtotta át az említett tárgyat.
- Wááá, köszi! – ugrottam a nyakába.
- Ki az Rami? – jött ki a szobából Ashley.
- Ashley, ő itt Bruno, Bruno, ő a barátnőm Ashley.
- Szólíts csak Ashnek. – nyújtotta a kezét barátnőm.
- Szia! Na, én csak ennyit akartam. Holnap még összefutunk! – intett, és elindult a lift felé.
- Miért volt itt? – érdeklődött barátnőm, miután becsuktam az ajtót.
- Visszahozta ezt. – nyomtam a kezébe a kulcsot. Hatalmas vigyor terült szét az arcán, majd lerakta a kulcsot az ajtó melletti kis szekrényre, és visszaterült a TV elé.
Letelepedtem én is mellé, majd lementünk vacsizni a szálloda éttermébe. Leültünk az egyik asztalhoz, majd leadtuk a rendelésünk. Beszélgettünk, meg közben sokat nevettünk. Pár perc után egy csaj jelent meg mellettünk.
- Segíthetünk? – érdeklődtem.
- Tulajdonképpen igen. Szállj le a barátomról! – ordított rám.
- Tessék? – álltam fel nyugodtan.
- Jól hallottad! – ordított még mindig.
- Örülnék, ha meg tudnánk rendesen is beszélni, és nem ordítanád le a fejem. – kértem nyugodtan. Kifújta a levegőt. – Köszi. Tehát? Kiről van szó?
- Jaime Alguersuriról!
- Sajnálom, ha úgy hiszed, hogy én rászálltam, vagy bármit is akarnék tőle. Még csak 3 napja ismerem, és én nem vagyok olyan! Honnan gondoltad, hogy rászállok?
- Ne haragudj. – vágódott le az egyik székre, és temette az arcát a kezeibe.
- Mi történt? – ültem le én is, és a vállára tettem a kezem.
- Sokat... sokat veszekedünk mostanában. Nem akarom elveszíteni. – nézett rám, miközben pár könnycsepp folyt végig az arcán.
- Figyelj...
- Marta. Marta Girones.
- Figyelj Marta, nem csinálhatod ezt. Csodálkozol, hogy veszekedtek? Nem lehetsz ennyire féltékeny, hogy valaki szóba áll vele, és már leordítod a fejét!
- Tudom. Sajnálom, mégegyszer! Nem tudok mit csinálni. Annyira szeretem! – sírta el magát.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz! – kezdte nyugtatni Ash.
- Holnap beszélek Jaime-val, jó? – erőtlenül bólintott.
Megvártuk, míg lenyugszik, aztán mondtuk, maradjon nyugodtan velünk a vacsora további részében. Elfogadta az ajánlatot, és már kicsit feldobódva, és nevetgélve fejeztük be a vacsit.
Másnap még a verseny előtt beszélni akartam a sráccal. Berohantam a Toro Rosso boxba.
- Jaime! – mentem a spanyolhoz.
- Hola Ramona! Mi újság? – érdeklődött vidáman.
- Beszélnünk kéne! – bólintott, majd a szobájába vitt. Lecsücsült az ágyra, én járkálni kezdtem a szobában. – Tegnap megtalált a barátnőd... – szólásra nyitotta a száját. – Ne vágj közbe! Fel tudod fogni egyáltalán, hogy mennyire szeret téged? Istenem, ha láttad volna azt a mérhetetlen fájdalmat rajta! Lehet, hogy féltékeny, de nem tehet róla! Szebbnél szebb lányok vesznek körül, akik bármikor az ágyadba bújnának! Becsüld meg ezt a lányt, és ne hibáztasd, hogy féltékeny, kérlek! Megteszed? – álltam elé a monológom végezetével.
- Köszönöm. – állt fel, és ölelt meg szorosan. – Köszönöm, hogy ráébresztettél. – puszilta meg a fejem tetejét.
Kimentünk a szobából, én helyet foglaltam az egyik pulton. Jaime-nek jól sikerült a verseny, 14. lett. Ash is nagyon boldog lehet, ugyanis Nando megszerezte a győzelmet. Második helyen Felipe Massa végzett, míg a harmadikon Lewis Hamilton.
Jaime meghívott a ma esti partyra, amire örömmel mondtam igent. Most már tudom, hogy nem kellett volna...