2010. március 14., vasárnap

1.

Sötét van. A csöndet csak egy magassarkú cipő kopogása töri meg. Hirtelen az is megszűnik, helyébe egy éles sikítás lép. Aztán egy fiatal srác lép ki a sötétből, és megmenti a lányt. A lányt, aki én vagyok...

Izzadva riadtam fel. Rémálmom volt, megint. Már egy hónapja ugyan ez az álmom, minden este. Kikászálódtam az ágyból, megmostam az arcom, majd a konyha felé vettem az irányt. Ittam egy pohár vizet, majd miután megnyugodtam egy kicsit, visszamentem aludni, remélve, hogy nem lesz megint rémálmom.
Szerencsére megúsztam reggelig, így már vidámabban keltem. Bekapcsoltam a ráidót, majd főzőcskézni kezdtem.
- Aki a következő kérdésünkre tudja a választ, kap két jegyet a hétvégi Formula 1-es versenyre, repülőjegyestül együtt, és így eljut egy barátjával a Bahrein-i nagydíjra. A kérdés a következő: Hány új csapat indul idén?
- Ennél könyebb kérdés? Négy.. – sóhajtottam. A telefonhoz sétáltam, és a rádió számát tárcsáztam. Bár tudtam, úgy sem engem fognak bekapcsolni, azért megpróbálkoztam vele.
- És itt is van a szerencsés hallgató! Hallo, ki van a vonalban? – hallottam a telefonba. Engem kapcsoltak!
- Jó napot, Ramona vagyok!
- És mi a válasz a kérdésre?
- 4 új csapat indul. – válaszoltam magabiztosan.
- Gratulálok, a válasz helyes! Irány Bahrein! Szia!
- Köszönöm!!! – ujjongtam, elmondtam a címem, majd leraktam a telefont. – VIGYÁZZ BAHREIN, JÖVÖÖÖÖK!!!! – ordítottam boldogan.
A rádióban is vidám szám ment, együtt énekeltem vele. Miután végeztem az ebédem megfőzésével, kitakarítottam a nappalit, majd felhívtam a barátnőm.
- El nem fogod hinni mi történt!! – visítottam a telefonba.
- De tudooom!!! – sikított ő is. – Hallottam a rádióban! Gratulálok!! – mondta. – És ki lesz a szerencsés, aki elmegy veled? – érdeklődött reménykedve.
- Gondoltam rá, hogy elviszem anyumat... – anya utálja a Forma 1-et. Csak Ashley agyát húztam egy kicsit. – Jó, hogy téged viszlek, te láány! – mondtam neki.
- Komoly??? Ááá nem hiszem eeel!! Köszönööm! – örjöngött, én meg csak nevettem.
- Szerdán indulunk. Addig még úgyis egyeztetünk. Na most pedig menj és kürtöld világgá. – nevettem, majd letettem a telefont.
Ebben a két napban teljesen fel voltam húzva. Kedd este megjöttek a jegyek, Ash ott aludt nálam, hogy együtt tudjuk kimenni a reptérre. Egész repülő út alatt erről beszélgettünk, meg hogy találkozunk-e kedvenceinkkel. Ash Fernando Alonsoért volt oda, míg nekem különös képp nem volt kedvencem, de ha már valakinek világbajnoknak kell lenni, akkor az Sebastian Vettel legyen!
Miután leszállt a gépünk, összeszedtük a cuccainkat, fogtunk egy taxit, majd irány a szálloda. A pilóták nem itt szálltak meg, de így is tökéletes, hisz ezt is a rádió finanszírozza. Lepakoltuk a cuccunk, majd városnézésre indultunk. Ash beszerzett egy csomó Ferraris és Fernandos cuccot, míg én vettem egy Go Sebastian!-os pólót. Beültünk egy cukrászdába, nyugodtan majszolgattuk a sütinket, amikor belépett az ajtón Jaime Alguersuari. A cukrászdában ülő tinilányok összesúgtak, majd elkiáltották magukat:
- Vamos Jaime! – az említett srác csak mosolygott, megvette a sütijét, rákacsintott a lányokra, és kiment az épületből. Mondanom sem kell, a mellettünk ülő csapatnak már kellett volna egy felmosóvödör.
Kimentünk mi is a cukrászdából, majd visszamentünk a szállodába. Fáradtan nyúltunk végig az ágyakon, hamar el is aludtunk, felkészülve a másnapi boxutca látogatásra.
Egyszerre csörrent meg mindkettőnk telefonja, így kihozva egy JLS és Alexandra Burke egyveleget. Először Ash, majd én is elmentem letusolni, felvettük a tegnap beszerzett ruhákat, és irány a pálya. Egy kicsit korán mentünk, de így legalább az elsők között leszünk ott, és látni is fogunk valamit. Először a Ferrari box elé álltunk be, természetesen Nandot várva. Egyre inkább özönlött a tömeg, így én otthagytam barátnőmet, hagy várjon a „lovagjára”, és átfurakodtam a Red Bull box elé. Főleg szerelők voltak ott, már épp mentem volna el, mikor hatalmas sikítások ütötték meg a fülem, és tudtam, hogy valamelyik pilóta kijött. Gyorsan megfordultam, és Sebi volt az. Fényképező, füzet és toll elő, majd reménykedés, hogy ide is eljöjjön. Folyamatosan csináltam róla a képeket, majd szerencsére hozzám is odajött, és aláfirkantotta a papírom.
Vigyorogva mentem barátnőmhöz, aki ugyanígy közelített felém, majd elmeséltük egymásnak élményeink.

4 megjegyzés: